Hinta-palinta

A másik áprilisi kihívás vázlatra készült ez az oldalam.

A képek tavaly nyáron készültek, amikor elbicikliztünk a Molnár-szigetig, és komppal át is keltünk a szigeten lévő játszótérhez. Panni jó magasra repült a hintával, én pedig alulról fényképeztem. Jó ellenfényes, gyakorlatilag csak a kontúrja látszik, nekem nagyon tetszik.  Mindenképpen ezeket a fotókat szerettem volna használni ehhez a kihíváshoz, ahol a vázlat lényeges eleme volt a hátteréből kivágott alak.

Az oldal többi része viszont nehezen akart összeállni. Végül sokat gyűrtem, vizeztem, téptem a papírokat, ebbe nagyon belejöttem a múltkori bunkertúrás oldalnál.
Sokat varrtam, egyre jobban tetszik az oldalakon alkalmazott varrás. Így utólag kicsit sajnálom, hogy nem valami feltűnőbb színű cérnát használtam, de most már így marad. A címfeliraton átmenő varrás viszont nagyon tetszik!

Project Life - 15. hét

Kezdem utolérni magamat...

Az első oldal háttere még a tavalyi Becky Higgins készletemből való, a kedvenc mintám. (Akkor még a készlethez adtak ajándékba 12 db 12x12 kétoldalas lapot, idén már csak külön 8,39 fontért lehet megvenni.)
Ezen a héten ezzel a háttérrel, szintén BH kommentkártyákkal és az egységes fotóstílussal próbáltam összhangot teremteni az oldalon.
Nagyon kilóg az oldalból az utolsó két kép, ezek Zsófi hivatalos bölcsis képei. Igazándiból nem akartam megvenni őket, mert még véletlenül sem mosolyog egyiken sem. És az oviban sokkal jobbak készültek róla. De tetszik a sötétkék háttér és a narancssárga virágok + vöröses haja kontrasztja. És a kis durcásom olyan zabálnivaló...
Most hogy így nézem, elég Zsófis oldal lett ez. Sebaj, az előző oldalak meg mind Panni szülinapjáról szóltak :)

Project Life - 13-14. hét

Ebben a két hétben olyan sok minden történt, hogy végül a két hétből 3 dupla, tematikus oldal lett.

Ekkor ünnepeltük Panni szülinapját. A szülinapi zsúrról készült az első dupla oldal. Panni 5 barátnőjét hívta meg. Volt sok játék, kézműveskedés, bohóckodás, és persze tortázás, ebéd, ajándékozás - sok-sok fényképezni való.

Összefoglaló oldal a két hét "egyéb" eseményeiről:

Bunkertúrás oldal, ezt már mutattam korábban:

 És egy külön oldal a családi szülinapról, amit egy héttel később tartottunk.

Április elején volt az ovis fényképezés is. Mivel ez az utolsó ilyen alkalom, amin együtt ott tudott lenni mindkét gyerek, Zsófit is elvittem. A két gyerekről külön-külön, együtt, sőt velem hármasban is készültek képek. Ezekből fog néhány a hatodik oldalra kerülni. Ha végre megkapom a CD-t... Jó lenne már...
Remélem, hamarosan ezeket is meg tudom mutatni, mert nagyon jó képek lettek :)

Project Life - 11. és 12. hét

Már olyan régen mutattam itt PL oldalakat, pedig készülgetnek, szépen, sorban.
Íme, itt van március idusa :)

Ez pedig a következő hét. Egyforma virágos papírt használtam az összes kiegészítőhöz, kommentkártyákhoz, hogy egységesebb oldalakat kapjak.

 

Hamarosan jövök újabb oldalakkal!

Day in the Life - április 24.

Egy amerikai scrapper, Ali Edwards kezdeményezése a Week in the Life. Ilyenkor egy kijelölt hetet nagyon részletesen, szinte óráról órára dokumentál, majd ebből egy külön albumot hoz létre. Idén az április 23-29 közötti hetet jelölte ki. A kezdeményezéséhez évről évre többen csatlakoznak, külföldön és már itthon is.
Ismerve magamat, és hogy mit jelent számomra az ALAPOS dokumentálás, nem akartam most belevágni egy ekkora projektbe. Annál is inkább, mert a Project Life-ban úgyis megörökítek minden egyes hetet. Ezért úgy döntöttem, hogy én csak egyetlen napot fogok ilyen részletesen megörökíteni, és ebből készítek egy Day in the Life oldalt a PL albumba.
Egy átlagos hétköznapot akartam választani, ezért a kedd mellett döntöttem. Átlagos, mégis mozgalmas nap volt, délelőtt zumbázni voltam, délután Panninak volt edzése. Zsófiék kicsit később uzsiztak a bölcsiben, és Ancsa néni beengedett fényképezni, így erről is készült jópár kép. Panniéknál sportverseny volt. Most csak az érmet tudtam fotózni, de az óvónéni erről is ígért még képeket. Nagy könyörgésemre Pisti is hajlandó volt lefényképeztetni magát munka közben - ezúton is köszönet érte! :* (és bocs, hogy a nap legfontosabb eseménye, hogy az egyik csapat megverte a másik csapatot, és kiesett, és bejutott... szóval ez mégis kimaradt az albumból :D)
Tegnap reggeltől estig mindenhová vittem magammal a fényképezőgépet, és a nap végére közel 150 kép készült. (Persze ennek csak töredéke került az albumba.)

A kivitelezést szerettem volna a lehető legegyszerűbben megoldani, ezért minden szöveget is a képekre szerkesztettem, így előhívás után már csak az albumba kell tenni őket.
Hogy a sok kép és szöveg mégis egységes képet alkosson, minden fotó egyforma hátteret kapott (Becky Higgins Cobalt Edition-jének egyik lapja), és a szövegek is azonos betűtípussal készültek (Susie's Hand).

Így fog kinézni az albumban: egy normál PL dupla oldal és közte 1 kisebb pótlap

Légóromantika 2.

Korábban írtam már a bunkertúráról. Nagy hatással volt rám ez az élmény, mert a PL és a smashbook után készült egy "rendes" oldalam is erről a témáról.

Az egyik áprilisi vázlat volt a kiindulási pontom, de alaposan átdolgoztam. A nagy díszekbe még 2 pici kép is bekerült, mert kevésnek éreztem 1db képet, másrészt a sok dísz és virág nem is illett volna a témához.

Alapnak egy sima szürke kartont választottam. A bunkerben rám törő nyomasztó bezártság-érzetet itt is a téglafalas pecséttel próbáltam érzékeltetni. A különböző színes tinták mellett fehér akrillal is pecsételgettem, hogy egy kis kontrasztot adjak a nagyon sötét, fekete "holgásított" fotóknak. A fényképek széleit körömreszelővel "kezeltem", hogy egy kis keretet kapjanak, és még régiesebbnek tűnjenek.

Hosszú, fél oldalas komment került az oldalra. Nem tudom, a képen mennyire olvasható, a szövege nagyjából megegyezik a múltkori bunkertúrás bejegyzésemmel.

Felhasználtam még: gyűrött újságpapír, kenderzsineg, nagyon régi gombok, papír virágok. 

Panni azt mondta az oldalamra, hogy túl sötét és megfájdul tőle a hasa. Ezt bóknak veszem, ezek szerint sikerült valamit visszaadnom a bunker nyomasztó hangulatából.

Légóromantika

Különleges élményben volt részünk húsvét előtt.

Egy kedves ismerősöm, Somogyi Levi idegenvezető és a BudapestScenes jóvoltából bunkertúrán jártunk. A Csepel Művek területén néztünk meg egy II. világháborús (földfelszín feletti) légoltalmi kockát.

Mintha a múltba csöppentünk volna, ahogy a csepergő esőben a kihalt gyártelepen, a töredezett kockaköveken és régi iparvágányokon sétáltunk. 

 

 Közben megismerkedtünk a Weiss Manfréd / Csepel Művek történelmével (ki gondolta, hogy egy gyártelep története is lehet érdekes?). A légi hadviselés kezdeteivel, a bombázó repülőkkel és hasonlókkal szerencsére csak hozzám hasonló laikusok (szőkenők) számára is emészthető formában és mennyiségben foglalkoztunk (így még ez is érdekes volt!)

Később kívül-belül felfedeztük az óvóhely épületét, és megtekintettük az itt berendezett légoltalmi kiállítást. Pisti kipróbálta a mai napig működő világháborús légcserélő berendezés „biciklis” meghajtóját. Fel lehetett próbálni a gázálarcokat (nem tettük). És persze akadt olyan ...hm... őrült, aki szerint jó ötlet volt ilyen szűk térben megszólaltatni a légoltalmi szirénát…

 

 

A bunkerben jelenleg különböző próbatermek működnek - a bérlőknek szól ez a kedves kiírás :)

A sok szemléltető anyag, propaganda- és oktató plakátok, sugárzásmérő berendezések, orvosi felszerelések és a túlélő szemtanúk videó-beszámolói tették még inkább élővé és kézzelfoghatóvá a korszakot.

Kicsit sem vidám, annál inkább elgondolkodtató és maradandó élmény volt. 

Amelyről természetesen külön oldal készült a PL albumba, sőt a smash book „célfüzetembe” is (ami egyre inkább tematikus napló formát kezd ölteni).

Íme a PL oldal:

A fotókat természetesen fekete-fehérben, és „holgásítva” hívattam elő. A nyomasztó és sok fekete ellensúlyozására a cím- és kommentkártya viszont nem lett sima ff. Különböző színű (piros, kék, zöld, narancs) téglafalakat nyomdáztam egymásra, illetve ezekkel a színekkel satíroztam a kártyák széleit is. A téglás nyomda természetesen sk, dekorgumiból készült külön erre az alkalomra. A komment sajnos nem túl olvasható, mert nagyon apróra kellett összenyomnom, a font pedig mi más lehetne, mint az 1942 report_hu (köszi, Adrienn!)

A smash book oldalnál is törekedtem az egyszerűségre: a képen és a címen kívül csak egy kis téglás nyomdázás és tintázás a lap szélein (amennyire ez egy előre spirálozott oldalnál lehetséges volt). A kép alá rejtett komment került, bár ezt valószínűleg ki fogom még cserélni egy hasonló kraft vagy drapp kártyára.