Nagyikám - Tábori WS4.

Szóval,  Merika vasárnapi workshopján készült alkotás:

Ez volt a kedvencem az összes WS közül, mert a tanult technika annyira távol áll az én stílusomtól. Az ilyen kollázsos oldalakat nézve eddig mindig azt gondoltam, hogy én képtelen lennék ilyet készíteni. De így, ahogy Merika elmagyarázta lépésről-lépésre, és sokat segített a készítés folyamatában, tanácsokat adott, nem is volt nehéz. A végeredménnyel pedig nagyon elégedett vagyok. Nem állítom, hogy ezentúl ilyen oldalakat fogok készíteni, de nagyon örülök, hogy kipróbáltam, tényleg igazi élmény volt.

A képen Nagyikám látható, kb. annyi idősen, mint én most. Rajta Anyukám tündérjelmeze az iskolai színdarabból. Nagyon szeretem ezt a képet, mert arra emlékeztet, mennyire vidám, bolondos, játékos természetű, "jó fej" nagymamám volt. Nagyon szerettem őt, de sajnos már jónéhány éve nincs velünk.

A pakolt dolgok közt van minden, Barbie-fényképezőgéptől a söröskupakig, és a lányom hajgumiról leesett díszéig. De sok olyasmit is tettem rá, ami kifejezetten Nagyira emlékeztet, pl. a kis fa csipesz (sokat segítettem gyerekkoromban Nagyinak a kertben teregetni, a fa csipeszekről is mindig ő jut eszembe), teáskanna (Nagyinak egy hasonló kis ezüst korsó medálja volt) + virágok (nyáron esténként együtt locsoltuk a kertet).

És hogy hogyan készült? 

1, Először felragasztottuk a fotót egy vastag alapkartonra, majd köré ragasztottunk további karton darabokat. Én próbáltam úgy tépni, hogy lehetőleg minél jobban kilátsszon a papír struktúrája.
2, Rápakoltunk mindenféle tarka kacatot, papírvirágtól a csipkeszalagig, még kartonpapírt, gémkapcsot, masnit és egyebeket. Aztán dekupázsragasztóval felragasztottuk (én helyenként, biztos ami sicher alapon kétoldalas ragasztóval is rásegítettem). A csavarokat és más, nagyobb-nehezebb, nem sima hátuljú dolgot struktúrpasztába nyomkodtam.

Ezután következett a szárítás, türelmetleneknek (vagyis mindenkinek) hajszárítóval.

3, Az egészet fehérre festettük akrilfestékkel. Aminek jobban átütött a színe, mint pl. a sárga papírrózsáimnak, azt több rétegen is. (újabb szárítás)
4-5. Mistelés. Először bátortalan vattacukor színűre, aztán kicsit erőteljesebben, de még mindig vattacukor színűre. Ez van, nekem ez a rózsaszín-türkiz illett a tündéres témához :)
A legvégén a fém "alkatrészekről" kicsit ledörzsöltem a festéket, hogy kilógjon a fém színe. Illetve az egyik képen látszik, hogy a szivecske közepén látható maradt a strasszkő. Ezt nem utólag ragasztottam, hanem még az összes festegetés előtt bekentem egy csepp Graphigum-mal (ami gyakorlatilag egy folyékony gumi, maszkoláshoz), majd az összes festés-száradás után leszedtem a kőről. 

Merika, köszönöm az élményt, igazán jó kalandozás volt egy ismeretlen, érdekes területre! Sipikének köszi a dekupázs ragasztót és struktúrpasztát! És mindenkinek a misteket + hajszárítót, akiktől kölcsön kértem :)