Még a tábor hatása alatt...

Úgy tűnik, a táborban feltöltődtem kreatív energiákkal. Plusz ezen a héten a gyerekek a nagymamáknál nyaraltak, így rengeteget alkottam, több új oldal is készült a smash-naplómba.

Hét elején azonnal elmentem anilines festéket venni, és nagyon imádom. Nem is tudom, hány papírt festegettem össze, csak azért, hogy a színekben gyönyörködjem. És végre sikerült megörökíteni a márciusi Anna-Maria Wolniak workshopot is a naplómban - ideje volt :)

Inspiráció-gyűjtögetés közben rábukkantam a neten néhány art journal-os így készült videóra, amik szintén nagyon megtetszettek, és gondoltam, én is kipróbálom. Így készült ez a két oldal: az első próbálkozás egy egyszerű oldal a családról, a másik pedig egy fejezetborító a naplómba.

 

Aztán készült még ez a kis rajzolgatós-festegetős, a Schlankwasser receptjével:

És a kedvencem a bécsi maratonról, Hundertwassertől megihletve:

 

 

 

Depeche Mode

Kedden DM koncerten voltunk Pistivel. Bár már korántsem vagyunk olyan fanatikus rajongók, mint 15-20 évvel ezelőtt  (az utolsó 2 albumot nem is nagyon ismerjük, inkább a 10 évnél régebbi számaikat szeretjük) De a Telekomos ajándék jegyeknek köszönhetően részt vehettünk egy szuper koncerten. Nagyon tetszett, még azok a számok is, amiket sosem hallottam korábban. Dave hihetetlen showman, olyan lelkesen, átéléssel énekelt, annyira együtt élt a közönséggel, hogy minket is teljesen magával ragadott. Martin számai is teljesen elvarázsoltak. Nagyon jól éreztük magunkat!
Menjünk legközelebb is :)

Gyorsan készítettem is egy oldalt a koncert emlékére a smashbook-naplómba.
A hátteret sima fehér zselés tollal rajzoltam Rayher kartonra. Ez igazából már a koncert előtti este elkészült, kis ráhangolódós zenehallgatás közben rajzolgattam.

Gyakorlatilag az egész oldal fekete-fehér. Bár a fénykép nem teljesen ff-ben lett előhívva, a háttérben látható színpad+kivetítő az eredeti színén maradt (látványos, mi? :)) Nem sok minden van az oldalon, sajnáltam kitakarni a jó kis hátteret. 1-2 szakadt füzet- és filofax-papír, géz, washi, és persze nem bírtam megállni, hogy ne pacázzak ide is egy kicsit. 

A fénykép felnyitható, alatta van a komment.

 

Embrace Life

Nagy kedvencem Anna-Maria Wolniak és az ő stílusa, így nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy Edit éppen tőle választott egy oldalt a scrap.hu februári vázlatkihívására.

 Imádtam készíteni! A háttér sugaras megoldása szintén Anna-Mariától kölcsönzött ötlet. Egyetlen bajom, hogy sajnos a sok festegetéstől jól behullámosodott a lap, de majd az albumban kisimul :)
A háttér festéséhez az Esztertől karácsonyra kapott tortacsipkét használtam sablonnak, köszi még1x, pont jó volt ide a mérete!

 Aki ismer, tudja, hogy a narancs nem igazán az én színem, de most valahogy nagyon megtetszett ez a színösszeállítás. Persze papírom nem igazán volt hozzá, végül különböző készletekből nagy nehezen sikerült összeszednem őket. Van közte két különböző készletből való Echo Park-os papír, Aldis és no name hobbiboltos is. A narancssárga csigásat Sipikétől kaptam, végképp fogalmam sincs, honnan van.

A pöttyös pecsét így készült: sima irodai lyukasztóval lyukasztgattam dekorgumi pöttyöket, és azt ragasztottam fel egy műanyag lapra,  kb. 5 perc alatt megvolt az egész. Már vagy egy éve készült a pecsét, de most végre használtam is :)  A Hello felirat még a táborban készült mintadarab.

A tavalyihoz hasonlóan idén is készítek egy smashbook formátumú tematikus naplót. Ehhez idén is választottam egy "egyetlen kicsi szót", ez 2013-ban az EMBRACE.
Az album első lapja a fenti 30x30-as oldalhoz nagyon hasonló lett.

 

 

Panni az oviban - maxialbum

Pannikám tavasszal elballagott az oviból, és arra gondoltam, hogy emlékül készítek neki egy minialbumot, az ovis évek megörökítésére. Egyre gyűltek hozzá a fotók, történetek, emlékek... Végül nem mini, hanem határozottan MAXI album lett belőle.
Mindenképpen spirálos smashbook-szerű albumban gondolkodtam, nekem nagyon tetszenek az ilyen albumok. Szerintem könnyebb lapozni, és talán tartósabb is, mint a sima gyűrűvel vagy szalaggal összefűzött albumok. Néhány oldalt már mutattam belőle, de most végre elkészült az egész!
Mind a 35 lap, vagyis 70 (hetven!) oldal. Nem is csoda, hogy végül olyan pufi lett, hogy azt hiszem, kénytelen leszek újraspiráloztatni.
Alapként az EP Country Drive papírkészletét használtam, plusz még rengeteg maradék papírt is. Nem törekedtem az egységességre, egy ekkora,  és ilyen sokféle témát felölelő albumnál (karácsony, szülinap, farsang, őszi kirándulás, stb.) szerintem nem is lehet.
Mutatok néhány képet, de ha még többre vagytok kíváncsiak, itt találtok még bőven :)

Csak összehasonlításképpen: vastagabb lett, mint egy 700 oldalas könyv

Légóromantika

Különleges élményben volt részünk húsvét előtt.

Egy kedves ismerősöm, Somogyi Levi idegenvezető és a BudapestScenes jóvoltából bunkertúrán jártunk. A Csepel Művek területén néztünk meg egy II. világháborús (földfelszín feletti) légoltalmi kockát.

Mintha a múltba csöppentünk volna, ahogy a csepergő esőben a kihalt gyártelepen, a töredezett kockaköveken és régi iparvágányokon sétáltunk. 

 

 Közben megismerkedtünk a Weiss Manfréd / Csepel Művek történelmével (ki gondolta, hogy egy gyártelep története is lehet érdekes?). A légi hadviselés kezdeteivel, a bombázó repülőkkel és hasonlókkal szerencsére csak hozzám hasonló laikusok (szőkenők) számára is emészthető formában és mennyiségben foglalkoztunk (így még ez is érdekes volt!)

Később kívül-belül felfedeztük az óvóhely épületét, és megtekintettük az itt berendezett légoltalmi kiállítást. Pisti kipróbálta a mai napig működő világháborús légcserélő berendezés „biciklis” meghajtóját. Fel lehetett próbálni a gázálarcokat (nem tettük). És persze akadt olyan ...hm... őrült, aki szerint jó ötlet volt ilyen szűk térben megszólaltatni a légoltalmi szirénát…

 

 

A bunkerben jelenleg különböző próbatermek működnek - a bérlőknek szól ez a kedves kiírás :)

A sok szemléltető anyag, propaganda- és oktató plakátok, sugárzásmérő berendezések, orvosi felszerelések és a túlélő szemtanúk videó-beszámolói tették még inkább élővé és kézzelfoghatóvá a korszakot.

Kicsit sem vidám, annál inkább elgondolkodtató és maradandó élmény volt. 

Amelyről természetesen külön oldal készült a PL albumba, sőt a smash book „célfüzetembe” is (ami egyre inkább tematikus napló formát kezd ölteni).

Íme a PL oldal:

A fotókat természetesen fekete-fehérben, és „holgásítva” hívattam elő. A nyomasztó és sok fekete ellensúlyozására a cím- és kommentkártya viszont nem lett sima ff. Különböző színű (piros, kék, zöld, narancs) téglafalakat nyomdáztam egymásra, illetve ezekkel a színekkel satíroztam a kártyák széleit is. A téglás nyomda természetesen sk, dekorgumiból készült külön erre az alkalomra. A komment sajnos nem túl olvasható, mert nagyon apróra kellett összenyomnom, a font pedig mi más lehetne, mint az 1942 report_hu (köszi, Adrienn!)

A smash book oldalnál is törekedtem az egyszerűségre: a képen és a címen kívül csak egy kis téglás nyomdázás és tintázás a lap szélein (amennyire ez egy előre spirálozott oldalnál lehetséges volt). A kép alá rejtett komment került, bár ezt valószínűleg ki fogom még cserélni egy hasonló kraft vagy drapp kártyára. 

One Little Word - célfüzet

Újévi fogadalmak helyett – Ali Edwards One Little Word ötlete nyomán – egyetlen szót választottam az idei évre. Egy szót, ami összefoglalja mindazt, amit ebben az évben szeretnék elérni, megvalósítani. Egy szót, ami remélem újra és újra eszembe juttatja majd a célkitűzéseimet, és arra késztet, hogy tegyek a megvalósításért.

Készítettem egy „Célfüzetet” is, ami remélem kreatív módon is inspirálni fog, és újabb lökést ad, hogy a kitűzött célokat ne veszítsem szem elől.

Régóta szemezek a „smashbook”-kal, főleg, amióta a múltkori scrap-talin a kezemben is tarthattam egyet. Sokat gondolkodtam, mire tudnék egy ilyen szuper kis füzetet használni – most végre megvan a válasz. A megvalósítást egészen egyszerűen és s.k. képzeltem el: fogtam egy rakás sb papírt, fotókartont és akvarellpapírt, A5 méretre vágtam őket, és összespiráloztattam. Jó nagy spirállal, hogy legyen hova hízni a füzetnek. :)

Egyelőre még a borítója sincs kész, és persze a „megtöltés”, a célok elérése lesz a legnagyobb feladat.