Légóromantika

Különleges élményben volt részünk húsvét előtt.

Egy kedves ismerősöm, Somogyi Levi idegenvezető és a BudapestScenes jóvoltából bunkertúrán jártunk. A Csepel Művek területén néztünk meg egy II. világháborús (földfelszín feletti) légoltalmi kockát.

Mintha a múltba csöppentünk volna, ahogy a csepergő esőben a kihalt gyártelepen, a töredezett kockaköveken és régi iparvágányokon sétáltunk. 

 

 Közben megismerkedtünk a Weiss Manfréd / Csepel Művek történelmével (ki gondolta, hogy egy gyártelep története is lehet érdekes?). A légi hadviselés kezdeteivel, a bombázó repülőkkel és hasonlókkal szerencsére csak hozzám hasonló laikusok (szőkenők) számára is emészthető formában és mennyiségben foglalkoztunk (így még ez is érdekes volt!)

Később kívül-belül felfedeztük az óvóhely épületét, és megtekintettük az itt berendezett légoltalmi kiállítást. Pisti kipróbálta a mai napig működő világháborús légcserélő berendezés „biciklis” meghajtóját. Fel lehetett próbálni a gázálarcokat (nem tettük). És persze akadt olyan ...hm... őrült, aki szerint jó ötlet volt ilyen szűk térben megszólaltatni a légoltalmi szirénát…

 

 

A bunkerben jelenleg különböző próbatermek működnek - a bérlőknek szól ez a kedves kiírás :)

A sok szemléltető anyag, propaganda- és oktató plakátok, sugárzásmérő berendezések, orvosi felszerelések és a túlélő szemtanúk videó-beszámolói tették még inkább élővé és kézzelfoghatóvá a korszakot.

Kicsit sem vidám, annál inkább elgondolkodtató és maradandó élmény volt. 

Amelyről természetesen külön oldal készült a PL albumba, sőt a smash book „célfüzetembe” is (ami egyre inkább tematikus napló formát kezd ölteni).

Íme a PL oldal:

A fotókat természetesen fekete-fehérben, és „holgásítva” hívattam elő. A nyomasztó és sok fekete ellensúlyozására a cím- és kommentkártya viszont nem lett sima ff. Különböző színű (piros, kék, zöld, narancs) téglafalakat nyomdáztam egymásra, illetve ezekkel a színekkel satíroztam a kártyák széleit is. A téglás nyomda természetesen sk, dekorgumiból készült külön erre az alkalomra. A komment sajnos nem túl olvasható, mert nagyon apróra kellett összenyomnom, a font pedig mi más lehetne, mint az 1942 report_hu (köszi, Adrienn!)

A smash book oldalnál is törekedtem az egyszerűségre: a képen és a címen kívül csak egy kis téglás nyomdázás és tintázás a lap szélein (amennyire ez egy előre spirálozott oldalnál lehetséges volt). A kép alá rejtett komment került, bár ezt valószínűleg ki fogom még cserélni egy hasonló kraft vagy drapp kártyára.